FARSANG, IMBOLC, TAVASZ-VÁRÁS

 

Január 6-án vízkeresztkor elkezdődött a farsangi időszak, ami a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig, február 26-ig – hamvazószerdáig tart. A bálok és mulatságok mellett régebben ez az ismerkedés és a lakodalmak időszaka volt. Nagy lakomákat csaptak, ettek ittak mulattak elődeink, ezzel is próbálták a természetet hasonló bőségre késztetni. Fánkot ettek, hogy jó termés legyen. (receptet ITT találsz) Ez az időszak már reménnyel tölti el az  embereket, miszerint az esztendő kereke a téli napfordulókor a sötétség és az elmúlás birodalmából átbillent az “élet” irányába. Hosszabbodnak a nappalok, még ha alig vesszük is észre, és lassacskán temethetjük a telet és köszönthetjük a tavaszt. 

Ebben az időszakban, február 1-én van IMBOLC.  

Hallottátok már ezt a szót? Az óír i mbolg szóból ered, mely „a hasban” szót jelenti. Az anyajuhok vemhességére utal. Egy középkori szójegyzék az oimelc szót az anyajuh teje kifejezésből eredezteti. Valószínűsíthető, hogy már az ősidőkben is ünnepelhették, de a középkorból jó pár feljegyzés maradt róla, hogy főleg Írországban és Skóciában nagy jelentőséggel bírt ez az ünnep. A kelta évkör egyik fő ünnepe, ami az újévet jelölő Samhain, és a nyár kezdetét jelentő Beltaine közötti  idő felére esik.

Eredetét nézve kétféle elmélet létezik:

Az egyik az imbolc vagy imbolg szó jelentésére – juhtej – alapul, miszerint ekkor indul meg a teje a juhoknak, ami igen kedvező, mivel már jócskán felélték a télire szánt élelmet, így jól jön a zsíros és magas tápértékkel bíró finomság. Az ellés lezajlott, a nyáj gyarapodott és lassacskán véget ér a tél. 

A másik lehetőség a szó gyökére (folcaim) utal, ami annyit jelent, “mosakszom”. Ez enged következtetni arra, hogy a római Lupercaliához hasonló megtisztulási fesztivál, ünnep lehetett. 

Brigid istennővel kapcsolják össze főként ezt a napot. A költők, gyógyítók, kovácsmesterek pártfogója, a keresztutak úrnője, kinek tiszteletére örömtüzeket gyújtanak. A régiek hite szerint, ahol az ő zöld köpenye végigsöpör, ott éledni kezd a természet. Akkoriban kígyókat és borzokat lestek meg, a téli fészkük elhagyásakor, és ebből következtettek arra, hogy milyen hosszú lesz még a tél. 

Imbolc napján vesszőseprűvel kisöpörték a házat, átnézték a kamra tartalmát. Tisztították a környezetüket és önmagukat is. Az otthon és a családi tűzhely ünnepe volt ez. Tüzet raktak, gyertyát gyújtottak, ezzel is tisztelegtek a Nap visszatérése előtt.

                  Tippek IMBOLCRA:

 

gyújtsunk gyertyát, rakjunk tüzet

 

takarítsunk, szelektáljunk – menjen amire már nincs szükségünk

 

díszítsük fel otthonunkat fehér virággal, zöld és piros díszekkel, Brigid-kereszttel

 

párologtassunk olajakat bátran: pézsma, rozmaring, fahéj, szegfűszeg, nárcisz 

 

fogyasszunk tejtermékeket, fűszeres ételeket, magvas süteményeket, hagymás fogásokat

 

üljünk le egy tea mellé és tisztítsuk a belsőnket is!

 

Már egy ideje érzem, hogy jobban együtt kellene rezdülnünk a természettel. Sok lesz már a rohanásból, a kütyük tapicskolásából. Az évszakok váltakozása a segítségünkre lehet abban, hogy mikor, mit és hogyan csináljunk. Őseinknek megvoltak a maguk kis szokásaik, ünnepeik. Úgy érzem, hogy nekünk egyre inkább üresek ezek. Szakadjunk ki a fogyasztói társadalom nyomása alól, és teremtsük meg a magunk “jeles napjait”. Keressük meg a Gyermeket magunkban és hagyjuk szárnyalni a képzeletünket.

Ezért kezdtem el foglalkozni a kelta ünnepkörrel, a magyar nép szokásaival, egyáltalán az esztendő nagy forgó kerekével, az évszakok váltakozásával, a természet figyelmeztető jeleivel.

Lassan járjunk, a természet is alszik még, de közeledik már a tavasz, a Fény legyőzi a sötétséget…