TÉL
TÉL … régen nem szerettem, fáztam mindig. Ma már, ahogy rendeződni látszik viszonyom az élettel, egyre inkább kedvelem. Hálás vagyok a csendességéért. Igaz már visszafordult a kör, és elkezdtek hosszabbodni a nappalok, azért még mindig a sötétség van túlsúlyban, ami rásegít a magunkba való elmélyülésre. Mennyit tud változni az ember, hihetetlen. Régebben mindent elkövettem, hogy nehogy egyedül maradjak magammal. Féltem. Nem voltam kíváncsi a mélyből előtörő dolgaimra. Inkább elfojtottam. Teletömtem a naptáramat mindenféle lényegtelen feladattal. Nehéz volt felismerni, hogy ezzel csak rontok a helyzeten. Manapság már egy másik irányba próbálok haladni. Keresem a belső ÉN-t, a saját hangomat. Nem mondhatom, hogy megtaláltam, de talán már közelítek hozzá. Sok minden letisztult. Idei évtervezésemben és célkitűzéseimben már sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy valóban azt csináljam, amit szeretnék, amit a szívem diktál. Próbálok lerázni magamról minden felesleget. Amikor az ember “takarít”, szelektál, akkor felszabadulnak a helyek, ahová befogadhatjuk az újat. Úgyis jön, aminek jönnie kell. Ott áll az ajtóban és várja, hogy beengedjük. Addig toporog, ameddig nem csinálunk helyet neki.
Hosszú és nehéz út ez. Az életünket rendbe rakni nem egyszerű dolog. Sok idő és energia kell hozzá. Nos, tegyünk azért, hogy ezekből több legyen! Egy tudatosabb időbeosztás – ami magába foglalja a szelektálást is, és azokat a döntéseinket, miszerint száműzzük az életünkből a halogatást és a lustaságot – erre igencsak alkalmas dolog. Ehhez kapcsolódik szorosan az ÉNidő beiktatása is abba a bizonyos naptárba. Kell, hogy töltekezzünk, mert üzemanyag nélkül nem működik gépezet.
Hogyan tegyünk rendet? Nekem a legegyszerűbb az volt, hogy megpróbáltam részekre bontani a nagy egészet, majd ezeken a pilléreken dolgozni.
|
Hogy érzem magam? Alszok eleget? Sportolok? Iszok elég vizet? Voltam szűrővizsgálatokon? |
|
“Szemetet” eszek, vagy olyanokat, ami az egészségemet szolgálja? |
|
Vannak terveim? Teszek az álmaim megvalósulásáért? |
|
Kifolyik az idő kezemből? Csak sodródok az árral, vagy tudatosan osztom be az időmet? Milyen részekre osztom fel az évet? |
|
Hagyok időt a feltöltődésre? Beszélgetek eleget magammal? |
|
Ott vagyok, ahol lennem kell? Jól végzem a munkámat? Szeretem? |
|
Család, barátok… Olyanokkal vagyok körülvéve, akik építenek, vagy olyanokkal, akik lehúznak? |
|
Jól érzem magam az otthonomban? Mit tudnék tenni azért, hogy az tényleg engem szolgáljon? |
A közös nevező a pillérekkel kapcsolatban nekem a TISZTULÁS lett.
Amennyiben van kedved, és hiányzik egy kis rend az életedből, kérlek gondolkodj el azon, hogy mit is jelent Neked ez a 8 pillér. (Pár kérdést írtam hozzájuk a teljesség igénye nélkül) Mindig van mit javítani. Dolgozzunk együtt!
Igaz itt csak a felszínt kapargatjuk. Én ebben tudok segíteni.
Az igazi belső utazás Rátok vár!
Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Áhítattal figyelem, mint jó kolléga,
s igazán csak egy kicsit vagyok irigy.
A rigó menekülő csillagokat ír,
zaklatott ritmusa kihagyó szívverés,
a macska talpa sötéten pontozza
a sorvégeket, pont, pont, pont, lehet tűnődni,
lehet borzongani, hogy semmi se változott,
s hogy erről sohasem a vers tehet.
De bosszúsan eltörli e sorokat az ég,
belepi hóval, s rábólint a bennünk
lapító, mi is? Talán a remény,
vagyis az az összevissza fércelt szövevény,
hogy mindenáron élni akarunk,
ha lehet, persze büszkén, önérzetesen,ha nem, hát valahogy, s mohón
várjuk-olvassuk a biztatást, íme,
szánkó siklik gyerek-fenék alatt,
muzsika szól: vidám kacagás,
röpítik hegyen-völgyön a kottavonalak,
ez igen, ez szép, e végtelenbe-utazás!
Meg is állhatunk e derűs képnél,
de hull a hó s belepi puhán ezt is,
kell a hely, mert még sok az írnivaló,
el lehet merengeni ezen is, de már
nem bírom tovább, viszket bennem a költő,
öltözöm és sétálok egy verssorra valót!
Kellemes Telet kívánok Nektek, sok teával, filmekkel, kuckózással!